Oldalak

2014. február 6., csütörtök

Első tapasztalatlan tapasztalatok: eco-printing.

Hogy mi az eco-printing, az egy jó kérdés. Én is naggyon szeretném tudni, mi is pontosan.
Ahogy visszanézek, olyan, mintha egy bűvészcilindert látnék, amiből egymás után húzom elő az egymáshoz csomózott színes selyemkendőket, és csak húzom és húzom, egyik hozza magával a következőt, és csak azt tudom hol a kezdete, talán vége nincs is - és ezt nem is bánnám.
Mert festeni szinte bármivel lehet, találékonyság kérdése az egész. Az ember pedig találékony: a bogyóktól a bíbortetűn át a zuzmókig, rozsdáig szinte bármivel. Még ebéddel is, ezt majd be is bizonyítom. Mert a sok rácsodálkozástól az idők során én is kísérletező kedvű lettem. És az idők során az is kiderült, hogy nem nagyon van új a Nap alatt.

A rozsdafestésről Polyák Ilditől hallottam először. Sőt, az aktuális Kultúraquilthez  előírás volt, hogy legyen benne valami rozsdával festett is. Elő is kaptam a rozsdás faszenes vasalót a spájzból, és nosza, elkészült az első, amiből EZ varródott. 
Úgy fél éve pedig kedves Nyalka-társam hívta fel a figyelmem arra, hogy él a világban egy Fabienne Dorsman-Rey, így rátalátam Irit Dulmanra és India Flintre is.
Egyelőre sok energiát nem öltem abba, hogy a tuti receptet megtaláljam. Ami biztos, hogy réz- vagy rozsdás vascsövekre, rugókra bármikre tekernek fel leveleket és anyagokat. Aztán áztatják is, volt ahol teában, máshol festőbuzér-gyökeréből készült főzetben (nálunk nem őshonos, telepítésből elvadulva is alig fellelhető).
Itt gőzölik és levegőztetik, és bambuszra tekerik...

Nekifogtam olyan gondolom-formán, feltekertem egy rozsdás csőre egy darab vásznat diólevelekkel, megspékelve mindenféle más rozsdamarta eszközzel, úgy mint szögek, rugók, fűrészlapok, alátétek és késpengék, de még egy egész bicska és lakatpánt is volt benne. Jó szorosan megkötöztem, aztán egy jó adag teába merítve kitettem az erkélyre. A tea igen hamar fekete lett: a vas pácként viselkedett, mint gyapjúfestéskor a vasgálic. Egy hét után aggódni kezdtem, hogy ebből gyászlobogó lesz, és véget vetettem a kísérletnek.


Olyan lett, mint egy tanulmány: kivehetőek a tárgyak lenyomatai, felül, ahol a spárga kanyargott batikolt kinézetű. Az is egyértelműen kiderült, hogy kívül jobban érvényesült a tea-vas kombó, ott szürkébb, belül pedig a rozsda győzött: a barna uralkodik. Csak a lényeg, amiért az egészet csináltam (volna), a levelek alig kivehetőek. A kollázs középső fotóján egész jól kivehető egy diólevél, és alant egy véletlenszerűen kialakult kompozícióban mégegy. Ennyi. Azért látszik ilyen jól, mert ez a levél volt az egyetlen, akit közvetlenül a csőre tekertem, és még a második textilrétegen is nyomot hagyott. Ez egy fontos tanulság, de a lé körül is kell majd még ólálkodni, hogy javuljon az eredmény.


Mindenesetre nem vagyok bánatos, elsőre lehetett volna rosszabb is. A másodikhoz a levelekre pedig úgyis várni kell még egy keveset.

5 megjegyzés:

  1. Micsoda véletlen, pont ma csodálkoztam rá külföldi blogokon az ilyesfajta textilfestésre, rád egész más okból kattintottam, és itt is ezt jön szembe :-) Nagyon köszönöm, hogy megosztod a tapasztalataidat! Korábban növényi festéssel kapcsolatban is annyit tanultam a blogodból! És annyira gyönyörűek ezek a véletlenszerű rozsdafoltok is!

    VálaszTörlés
  2. Nincsenek véletlenek :-) azóta lett új tapasztalat, hamarosan lefotózom és felrakom ide.

    VálaszTörlés
  3. Jaj de kiváncsi vagyok! Én is épp erről írok ebben a pillanatban egy posztot, itt: http://puhacucc.blogspot.hu/ - és már száradnak a következők... nagy fless ez a műfaj! :-)

    VálaszTörlés
  4. ó, micsoda felfedezés, te vagy materra ceramica :-) ágota blogján keresztül láttalak először.

    VálaszTörlés
  5. Igen... :-) - nincsenek véletlenek :-D

    VálaszTörlés