Oldalak

2011. augusztus 5., péntek

Piktor Péntek 6. - ribizli


A legutóbbi ribizlis festés óta tudom, hogy írnom kell róla.
Ribizli. Lekvárként, szörpként mindenki ismeri. Régi családi ribizlészetünk 360 bokrából még megmaradt annyi öregecske bokor, amiről minden évben kerül pár üvegre való gyümölcs. Lelkesen főzi a lekvárt apukám, nagynéném, tesóm, és én is. Aztán mindig megtárgyaljuk, adott évben kinek sikerült úgy elkészíteni, hogy kanalazni lehessen, ne inni ;-)
Idén új funkciót is kapott a ribizli. Festőnövényként is debütált. Az alábbi képen az eredmény látható:



Igen, ez MIND ribizlivel festődött!

Az első alkalommal a lekvárfőzés maradékával próbálkoztam, azzal, ami a passzírozó szitában maradt. Piszkosszürke lett, amit egy kis pácolással bezöldítettem, hogy értékelhető legyen.
A második esetben a hűtőben felejtett, emberi fogyasztásra  már alkalmatlan adaggal elképesztő lilák születtek, mindenféle hókuszpókusz nélkül.

Ezen felbuzdulva azonnal telefonáltam apukámnak, hogy a passzírozványt a mélyhűtőbe tegye félre nekem (ne kérdezzen, ne értetlenkedjen :-), amíg érte nem megyek. Gondoltam ebből majd neki lesz egy szép szürke vagy zöld sál. Milyen remek összekapcsolása a dolgoknak: ő nevelgeti a bokrot, szüreteli, főzi a lekvárt, én meg hasznosítom a hulladékot, és visszakerül hozzá ebben az átlényegült formában. Tökéletes körforgás.
Igen ám, de ez a harmadik festés meglepetéseket tartogatott, mert nem szürke lett a 20 deka fonal, hanem rózsaszín! Gyönyörű fáradtrózsaszín.  Nagy sóhaj, ebből neki biztosan nem...

A konklúzió pedig: apukám nem passzíroz olyan alaposan, mint én, különben nem maradt volna ennyi festékanyag a masszában :-)  Lebukott ;-))
És a mégnagyobb meglepi: a lé másodfestéséből egy halvány drappos tojáshéjszín került ki. Pedig a lé isten bizony színes volt!

Ezek után nagyon várom a következő nyarat, mert biztos vagyok benne, ezzel a növénnyel sosem fogok két egyforma színt festeni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése